A magyarországi szlovénség az évfordulók tükrében

2018.12. 10.

(napirend előtti felszólalás, 2018. december 10.)

 

Spoštovani Predsednik, cenjeni Zbor!

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

 

Magyarország sokszínűségéhez hozzátartozik, hogy évszázadok óta számos más nép is lakja földjét.

A legkisebb, de az egyik legrégebben itt élő nemzetiség, a szlovénség képviseletében közösségünk jelenlétét és vitalitását jól jellemző évfordulók kapcsán osztok meg ma Önökkel néhány gondolatot.

Sokan szegezik nekem a kérdést, hogy életképes-e vagy meddig lesz életképes egy ilyen kis létszámú közösség?

„Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Élünk, és köszönjük a kérdést, egyre jobban és egyre szabadabban éljük meg szlovénségünket itt a magyar társadalomban.

Magyarország Kormánya 2010-től egyre nagyobb figyelmet fordít nemzetiségeire, egyre több és látványosabb előnyt és eredményes fejlődést indukáló segítséget nyújt a szlovén nemzetiségi közösségnek is!

A helyzetünk, viszonyaink egyre jobbak lehetnek ezáltal, ezekkel kell tudnunk jól élni.

Kicsik vagyunk, de erősek és kincseket rejtő közösség a miénk.

Az évfordulók jól szolgálják a számvetést és értékösszegzést.

A magyarországi szlovénség az évfordulók tükrében is jól láthatóan él. Él,  nem csupán vegetál.

1991-től nemzetiségünk néhány lelkes tagjával elkezdte a saját erejéből felépíteni, szervezett formába oldani még nagyon is élő saját magát! Egyre több látványos és eredményes törekvés nyomán a szlovén lakosság köreiben a remény magjait vetette el, hogy szlovén létünk fennmaradása és fejlődése, nyelvünk és kulturális örökségünk továbbadása érdekében még mindig nem késő tenni!

Ismertek és elismertek!

1998-ban már valódi eredményeket számolhattunk el, ennek ellenére a jobbra vágyás mellett még számos kérdés foglalkoztat minket ma is.

1998. november 18-án, 20 éve az akkori magyar és szlovén köztársasági elnökök jelenlétében ünnepélyes keretek között nyitották meg a Szlovén Köztársaság Szentgotthárdi Főkonzulátusát a szlovén Rába-vidék központjában. Méltó emlékezés és számos új terv hangzott el az ünnep során.

Ugyane napon, 20 éve a „Szlovének Házaként” elhíresült Szlovén Kulturális és Információs Központ megnyitása és hatékony működésének kezdete jellemzően jelentős lépésnek számított. Talán később következett be, mint az optimális lett volna, de meggyőződéssel mondhatom, hogy nem túl későn!

Az eltelt két évtized tükrében látjuk, hogy az Országos Szlovén Önkormányzattal együtt mindkét intézmény jelentős mértékben hozzájárult a magyarországi szlovénség életminőségének javításához, gazdasági és kulturális helyzetének erősödéséhez.

20 éve alakultak meg a megelőző évtizedekben megélhetést keresve Szombathelyre költözött szlovének szervezetei is.

A Szombathelyi Szlovén Önkormányzat, majd a Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesület a Rába-vidék élő makettje, valamennyi faluból számlál tevékeny tagokat.

Kulturális programjaik, hagyományokat életben tartó műhelymunkáik mellett beutazták az anyaország jelentős kulturális és szakrális emlékhelyeit és testvértelepülésekkel, szlovén baráttal gazdagodtak.

Ismertek és elismertek.

A szlovén Rába-vidék egyik legpatinásabb művészeti közössége, a felsőszölnöki Pável Ágoston Vegyes Kar is jubilált. A kórus, amely kezdetben egyházi majd női karként működött, a ’60-as évektől vegyes kar: fennállásának 80. évfordulóját ünnepelte.

Repertoárjában Rába-vidéki szlovén népdalok, kórusművek és egyházi énekek egyaránt szerepelnek. Itthon és Szlovéniában is ismertek és elismertek. 

Működésük évtizedei során több hanghordozójuk is megjelent, értékőrző tevékenységük elismeréseként a Pro Cultura Minoritatum Hungariae és a Nemzetiségekért díjakat is átvehették.

125 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Vas megye első nem egyházi és harmadik gimnáziuma. Az iskola, melyből én is és számos, a magyarországi szlovén falvakból érkezett diák indult az élet útjára, nem csak a megalapozott és korszerű tudás, de mindig a keresztény emberi értékek közvetítője volt.

A szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium, mely az elmúlt héten jubilált, az első magyarországi középiskola, melyben a ’90-es évektől szlovén nyelvoktatás, szlovén érettségi és nyelvvizsga szervezhető.

A felszólalásomban elhangzott évfordulók is mutatják, hogy bár a magyarországi szlovénség létszámában a legkisebb, őshonos jelenléte, kialakult hagyományai, sajátos kultúrája és nyelve rejti azokat a kincseket, melyek őrzése, továbbadása a jövő generációinak fontos küldetés. Én ezért dolgozom. Köszönettel kérem, segítsék munkámat a jövőben is

Hvala za pozornost! Köszönöm, hogy meghallgattak!

 

 

 

További felszólalásaim