(általános vita, nemzetiségi szószólói felszólalás)

Spoštovani Predsednik, spoštovane gospe Poslanke in gospodje Poslanci, cenjeni Zbor!

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Képviselő Urak! Tisztelt Ház!

A Magyarországon élő 13 őshonosnak elismert nemzetiségi közösség a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. (77.) törvényben foglaltak alapján kapott lehetőséget saját politikai szervezeteinek, kisebbségi önkormányzatainak létrehozatalára. Ugyanezen törvény már rögzítette a Magyarországon élő nemzetiségek parlamenti képviseletének lehetőségét is:

„20. § (1) így fogalmaz: A kisebbségeknek – külön törvényben meghatározott módon – joguk van az országgyűlési képviseletre.”

Míg a helyi nemzetiségi önkormányzatok, majd a közülük delegált elektorokból megválasztott területi és országos testületek 1994. illetve 1995-ben létrejöttek, addig az országgyűlési képviseletre a magyarországi nemzetiségeknek 2014-ig várnia kellett.

Az Alaptörvény és a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. (179.) törvény majd az ezekben foglaltakat is figyelembe vevő, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. (36.) törvény lehetővé tették, hogy a 2014. évi választás során már nemzetiségi képviselő-jelöltekre is szavazhatott a magyarországi választópolgárok valamely nemzetiségi névjegyzékén regisztrált magyar állampolgár.

A Ve. 1. fejezete, mely a törvény hatályát rögzíti, 1§.-a c) pontja nemzetiségi önkormányzati képviselők választását nevesíti. Köztudott, hogy a mai törvényi rendelkezések alapján a 13 magyarországi nemzetiség közül a legtöbb közösségnek nincs reális esélye, hogy kedvezményes mandátummal országgyűlési képviselőjük legyen a parlamentben. Megfontolandónak tartanám a Ve. 1. § -át kiegészíteni akként, hogy „az országgyűlési képviselők, az országgyűlési nemzetiségi képviselők és az országgyűlési szószólók választásán”. Valószínűleg így egyre több magyar állampolgár megismerné a nemzetiségi képviselet lényegét és annak jelentőségét.

A 2014. évi országgyűlési választás a választási eljárás nemzetiségeket érintő jogszabályaiban néhány nehézségre mutatott rá. Ezek elsősorban szó szerint a választási eljárás anomáliáit tükrözték, melyek módosítására 2014-ben éppen hogy megalakult Magyarországi nemzetiségek bizottsága azonnal reagált.

A módosítások következtében a nemzetiségi választópolgárok egyszerűbben élhettek a választás jogával, biztosabbá vált a változtatás nyomán az önkormányzatokat létrehozni szándékozó települések ezirányú célja.

2014 februárjától a Nemzeti Választási Bizottság munkájában a választáson országos listát állító jelölő szervezetek által megbízott személyek, közöttük az országos nemzetiségi önkormányzatok által megbízottak is részt vehetnek, hiszen országos nemzetiségi lista állítására az országos nemzetiségi önkormányzatok nyertek jogosultságot.

A választási eljárásról szóló törvény és annak gyakorlati megvalósulása terén ugyanakkor a nemzetiségi közösségekben, de a Magyarországi nemzetiségek bizottságát alkotó szószólók, ma már szószólók és képviselő körében és az országos nemzetiségi önkormányzatok közgyűléseiben is számtalan esetben fogalmazódik meg a most tárgyalt törvény egyes paragrafusaira vonatkozó kritikai észrevétel.

Az előttünk fekvő T/714. számú törvényjavaslat érdemben a nemzetiségek választójogát érintő kérdésekre nem enged reagálni. Az általános vita azonban talán elvisel némi kitekintést a jelenleg módosításra benyújtott paragrafusokon túlra is.

A nemzetiségi választókat legérzékenyebben érintő kérdés már 2014-ben, de 2018-ban is a két országos lista - pártlista vagy nemzetiségi lista - közötti választás kényszere. Számos nemzetiségi választópolgár, aki kettős identitásúnak vallja ma magát Magyarországon, úgy ítéli meg, hogyha az egyikről vagy a másikról kell lemondania, úgy valamely jogában korlátozott. Természetesen tudjuk, hogy ha a nemzetiségi választópolgárok országos pártlistára, országos nemzetiségi listára és egyéni listára is szavazhatnának, úgy a többségi társadalomhoz tartozókkal szemben nem két, hanem három szavazatra lennének jogosultak. Ennek híján azonban a valamely nemzetiséghez tartozó választópolgárok arra kényszerülnek, hogy döntsenek: általában Magyarország egészét érintő döntéshozó jogalkotói testületének tagjait támogatják szavazatukkal a pártlistákra leadott szavazatok révén vagy saját nemzetiségük érdekeit képviselő szószólói vagy két nemzetiség – német és a roma – esetében kedvezményes képviselői mandátumra adják le a voksukat. A nemzetiséghez tartozók közül, különösen is a fiatalok köre érzi állampolgári jogának és kötelességének, hogy az ország irányítására adott felhatalmazáshoz köze legyen. Számos nemzetiségi szószóló alacsony szavazatszámának a hátterében éppen ez áll. Nyilvánvaló a Magyarországi nemzetiségek bizottsága számára, hogy jelen törvénymódosítás ezen észrevételünket nem orvosolhatja, de a bizottság tagjai közül sokan értékelték úgy, hogy erről a Tisztelt Ház előtt is nyíltan szót kell ejteni.

Két országgyűlési választás tapasztalata a nemzetiségi közösségek esetében, hogy a kampánypénzek a nemzetiségi listáknak a Nemzeti Választási Irodához történő beérkezését követő kiutalása a választásokra való felkészülést jelentősen hátráltatja. A nemzetiségi választópolgárok szavazati joga regisztrációhoz kötött. A regisztráció intenzitása viszont nagyon komoly tájékoztató munkát, mondhatni kampánymunkát feltételez a jelöltállító országos önkormányzatok részéről.

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága ülésén határozottan megfogalmazódott észrevétel, hogy a kampányköltségek egy részét a regisztrációs időszak munkájára kell fordítanunk, ezért fontos lenne, ha a közösségek ezzel időben rendelkeznének. Javaslatunk, hogy a listaállító országos nemzetiségi önkormányzatok számára a kampánytevékenységre fordítandó összeg legalább felét a választások kiírását követő legrövidebb időn belül a regisztrációs kampányra kapják meg, míg a kiadások további kifizetése a kampányidőszak alatt, illetve kampányidőszak végén történő elszámolásra álljon rendelkezésre.

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága ülésén ismételten felmerült annak a kérdése, hogy a Magyarországon élő, de állampolgársággal nem rendelkező ma már egy-egy nemzetiségi közösség tagjai közé sorolt polgárok miért nem lehetnek nemzetiségi közösségek választottjai, illetve miért nem szavazhatnak. Nyilvánvaló, hogy erre az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdése, továbbá annak a rendelkezésnek a szövege, miszerint nemzetiségi önkormányzati képviselők általános választásán választóként részt vehet az önkormányzati választásokon választójoggal rendelkező minden nagykorú magyar állampolgár, amennyiben a választást megelőzően nemzetiségi választópolgárként regisztráltatta magát (felvetette magát az adott nemzetiség névjegyzékébe) egyértelmű választ ad. Ebben a választástípusban tehát a magyarországi lakóhellyel rendelkező európai uniós állampolgárok valamint a menekültként, bevándorlóként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyek választóként nem vehetnek részt.

A két parlamenti választás tapasztalata továbbá néhány hiányosság, mely részint a nemzetiségi választások regisztrációs folyamataira, másrészt a helyi választási irodák és helyi választási bizottságok működéseire vonatkozik. Miután a törvény a nemzetiségi képviselők választását az országos és a helyhatósági választások tekintetében egyaránt regisztrációhoz köti, a regisztrációnak problémamentesen kellene működnie. A választópolgárok e lehetőségét, vagy ha úgy tetszik kötelességét, lényegesen megalapozottabb és egyértelműbb társadalmi célú hirdetésekkel is kellene segíteni. Számos észrevételt követően a kampányidőszak idején jelent meg a Nemzeti Választási Iroda tájékoztató anyaga a tömegkommunikációs eszközökön keresztül, mely a nemzetiségek regisztrációhoz kötött választójogáról szólt. E tájékoztatók ritkán kerültek képernyőre vagy ritkán hangzottak el egyes rádiócsatornák anyagaiban. A nemzetiségi közösségek televíziós műsorában a regisztrációra vonatkozó tartalmú anyagot sem a jelölő szervezet, sem a szószóló-jelöltek számára nem engedtek közzétenni. Az országos nemzetiségi önkormányzatok, mint jelölő szervezetek, illetve a nemzetiségi szószóló-jelöltek mindösszesen három perc időtartamban jelenhettek meg a saját nemzetiségük műsoraiban a kampányidőszakban és három perc állt rendelkezésükre a rádióban. Természetesen élhettek az MTVA által biztosított egyperces televíziós megjelenés jogával is. Nyilvánvaló, hogy a Ve. 148. § betartása mellett, a média- és sajtó megjelenések esetünkben is fontosak. A nemzetiségi választópolgárként történő regisztráció azonban nem magától értetődő. Bár a nemzetiségek a maguk lehetőségeivel sok mindent megtettek ott, ahol nemzetiségi önkormányzatok működnek, a diaszpórákban élőket azonban e szervezetek sem tudták elérni.

Ehhez kapcsolódó tartalom és a Magyarországi nemzetiségek bizottsága tagjai részéről megfogalmazott igény a nemzetiségi választópolgárok névjegyzékének a jelölő szervezet számára történő kiadásának kérdése. Az országos nemzetiségi önkormányzatok mint jelölő szervezetek részére lehetővé kell tenni, hogy a nemzetiségi választópolgárok névjegyzékét mindhárom alkalommal teljes körűen adják ki számukra. A regisztrációra való ösztönzés hatékonyságát segítené, ha a jelölő szervezet tudná, kik azok a magyarországi választópolgárok a saját köreikben, akiket a regisztráció okán még meg kell szólítania. Sajnálatos dolog, hogy olyan indokokkal kaptak elutasításokat nemzetiségi névjegyzékbe regisztrálni szándékozók, hogy a nemzetiségi névjegyzékbe vétel iránti kérelem, - illetve annak hatályának kiterjesztése az országgyűlési képviselők választására - a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott követelményeknek nem tesz eleget. Az elutasítás indoka, hogy a felvételt kérő a korábban elfogadott kérését ismételte meg, a kérelemben megadott és a központi névjegyzékben nyilvántartott születési név eltér, akárcsak a viselt név, továbbá eltérnek a személyes adatok is. Fentiekre tekintettel a kérelem elutasításra került. A névjegyzékbe jelentkező korábban nem regisztrált, másik nevet születése óta nem viselt, a születési adatait – tekintettel arra, hogy a kérelmező orvosi diplomával rendelkezik – minden bizonnyal ismeri. Jogorvoslati kérelmét a helyi választási iroda ugyanezen indokokat ismételve utasította el.

Számos további regisztrációt érintő ellentmondás, regisztráció elutasításának megszüntét várjuk a T/714 93.§ -tól, mely a Ve. 93§-át több ponton egyértelműsíti.

A nemzetiségi közösségek a Nemzeti Választási Irodától várják a választási eljárásról szóló törvény megfelelő módon történő betartatását, a nemzetiségi választásokra vonatkozó paragrafusok maradéktalan betartását a választási bizottságoktól és a választási irodáktól.

A különböző szintű választási bizottságok és szavazatszámláló bizottságok tagjainak megválasztása során jelentős előrelépésnek tartanánk, ha e grémiumokban helyet kapnának az egyes nemzetiségekhez tartozó tagok is.

Keserű szájízzel tapasztaltuk, hogy bár a Nemzeti Választási Iroda számos továbbképzést szervezett a helyi választási bizottságok tagjai, a helyi választási irodák tagjai számára, számos ilyen képzésen a nemzetiségi választópolgárok, a nemzetiségi listák kezelése, mint sajátos kategória vagy a nemzetiségi választások specifikumai elő sem kerültek. Ennek következménye lehetett, hogy több választási bizottság nem tudta jól kezelni a helyzetet, amikor a választáson megjelent szavazó az országos pártlistákat tartalmazó szavazólap helyett az országos nemzetiségi önkormányzat szavazólapját kereste, de az nem állt a rendelkezésre, annak ellenére, hogy a szavazó rendelkezett a számára megküldött visszaigazolással arról, hogy nemzetiségi választópolgárként regisztrált.

 A törvénymódosítások során nyomatékosítani lenne célszerű annak a sajátos helyzetnek a jelenlétét, hogy ma Magyarországon az országgyűlési választások során megjelennek a nemzetiségek országos listái és a nemzetiségi választópolgárok. Várakozással tekintünk a T/714. számú törvényjavaslatra, mely a választási eljárásról szóló törvény módosításai révén tovább segíti a nemzetiségi választások lebonyolítását.

Hvala za pozornost! Köszönöm, hogy meghallgattak!