(általános vita, nemzetiségi szószólói felszólalás)

Spoštovani Predsednik, spoštovane gospe Poslanke in gospodje Poslanci, cenjeni Zbor!

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Képviselő Urak! Tisztelt Ház!

A nemzetiségek, a kisebbségben élő közösségek és egyének számára a köznevelési, szakképző felsőoktatási intézmények hatékony és megfelelő törvényi keretek között zajló működése és együttműködése más a köznevelésben érintett, Magyarországon, de az anyaországban működő nevelési-oktatási tevékenységet ellátó intézményekkel is, kiemelt jelentőségű.

A Kormány nevében a T/15376. számon, az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásához kapcsolódást az Országgyűlés Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága a nemzetiségi köznevelésben résztvevő nevelők, oktatók, oktatásirányítók, de elsősorban a nemzetiségi tanulók érdekeit szem előtt tartva az alábbi indokokkal kérte:

„A Magyarországon élő nemzetiségek vonatkozásában a sajátos nevelésű igényű, értelmi fogyatékos, magatartási nehézségekkel küzdő tanulók pedagógiai célú rehabilitációja okán különösen is érintett tanulói kör a roma közösségekben élő, roma származású gyermekek magas száma, akik a szociális hátrányokból következően szorulnak egészségügyi és pedagógiai rehabilitációra.

A Magyarországon élő nemzetiségi tanulók anyaországi kirándulásai révén a szomszédos országokban tett tanulmányi kirándulások jelentőségére is fel kell hívni a törvényalkotói figyelmet.

A törvényjavaslat az oktatási jogok biztosa jogállását is konkretizálja, mely kihatással lehet a nemzetiségi nevelés-oktatás sajátosságaira.”

A T/ 15376. számú törvényjavaslat 3. pontja a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. (190.) törvény módosítására irányul. A 6. §  (1) bekezdésében javasolja a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. (190.) törvény  4. §-ának 4.a ponttal történő kiegészítését a következőkkel:

„ 4a. egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció: a szakértői bizottság szakértői véleményében meghatározott fejlesztési területekre és a fejlesztéshez szükséges szakemberre vonatkozó  javaslat   figyelembevételével   a   sajátos   nevelési   igényű   gyermek,   tanuló egyéni szükségleteinek támogatására, az akadályok leküzdésére, új funkciók kialakítására és a környezeti feltételek optimalizálására irányuló kötelező foglalkozás.”

A 4. § az 1. pontjában a köznevelési intézmény alapító okiratában foglalt köznevelési feladatait sorolja.

A 2. pont beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.

A 4. pont az egyéb foglalkozás fogalomba sűrítve megfogalmazza azt a feladatkört, mely a különös adottságokkal, tehetségekkel rendelkező tanulók tehetséggondozására nyújt számos lehetőséget a köznevelési intézmények, pedagógusok számára.

Kiterjed ugyanakkor arra a tevékenyégi területre is, mely a 2. pontban meghatározottakkal együtt egyaránt hozzájárul azon tanulók fejlesztéséhez is, akik társadalmi, szociális helyzetük, ebből következő leszakadásuk okán különleges figyelemre tarthatnak számot a magyarországi köznevelésben: ez a tanórákon kívüli egyéni vagy csoportos, pedagógiai tartalmú foglalkozás, amely a tanulók fejlődését szolgálja.

A nemzetiségi tanulók érintettsége valamennyi tekintetben jelentős, hiszen a nemzetiségi nevelésben részt vevők minden iskolatípusban jelentős többletmunkát vállalnak fel, részint a nemzetiségi nyelv tanulására fordítandó +5 nemzetiségi nyelvi óra és a +1 népismeret órákon való részvétel, az azokra készülés, de a nemzetiség kultúrájának ápolásáért folytatott tanórán kívüli tevékenységek egész sora okán is.

Bár sajnos, a törvényjavaslat 4.a ponttal történő kiegészítése sok család, tanuló fiatal érintettsége okán fontos, kiemelten érintett tanulói kör az egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció és rehabilitációban a roma közösségekben élő, roma származású gyermekek magas száma, akik bizonyos szociális hátrányokból következően szorulhatnak egészségügyi és pedagógiai rehabilitációra.

Rehabilitáción azt a szervezett tevékenységet értjük, amelyet a társadalom biztosít a huzamosan vagy véglegesen fogyatékos vagy rokkant embereknek, hogy megmaradt képességeikkel ismét elfoglalhassák helyüket a közösségben. A rehabilitáció orvosi, nevelési, foglalkoztatási és szociális intézkedések tervszerű, együttes és összehangolt, egyénre szabott alkalmazása, amiben a rehabilitálandó személy részvétele nélkülözhetetlen. Éppen ezért a rehabilitálandó személy környezetének a pozitív hozzáállása is meghatározó, amiben a nemzetiségi közösségek szervezetei is segítséget tudnak nyújtani.

Most, amikor a parlament az egyenlő bánásmódról és az egyenlő esélyekről szóló törvény módosításáról is tárgyal, amikor az integráció a köznevelésben a tanulói fejlődés biztosításának egy határozott irányát képviseli, ennek a módosító javaslatnak a hatása jelentős előrelépést jelenthet a fogyatékkal élők számára.

A különféle egészségügyi, pedagógiai nehézségekkel küzdők elhelyezése az ép, egészségesen fejlett tanulói közösségekben előidézi azt, hogy a speciális nevelés, tehát a gyógypedagógiai foglalkoztatás előidézte megbélyegzés, a vele összekapcsolható sztereotípiák oldódása, a köznevelés ezen ágában nevelt, oktatott tanulók társadalmi beilleszkedése, integrálása már a gyermek korai életszakaszában megkezdődhet.

Nyilvánvaló, hogy a speciális fejlesztési igények továbbra is fennállnak, a sajátos nevelési igényeket az erre jól felkészített tanároknak, fejlesztő pedagógusoknak, gyógypedagógusoknak kell folytatnia.

A 4.a nem jelenti a speciális intézmények, ha úgy tetszik a súlyos fogyatékkal élők számára fenntartott és működtetett – üldözött szóval ilyen szempontból „szegregált” intézmények feleslegessé válását, és a nehéz feladatok végzéséhez az országban mindig lesz megfelelő számú szakember, aki a habilitációs és rehabilitációs foglalkozásokat végzi, a normál intézményekben is legyen szükség szerint gyógypedagógus, pszichológus is.

A T/15376. számú, törvényjavaslat 6. § -a (2) bekezdésében fogalmazza meg, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvény 4. §-a a 15a. ponttal egészül ki, mely a külföldi iskolai kirándulást mint a nevelési-oktatási intézmények speciális feladatát is meghatározza. A Bizottságunk üdvözli és egyúttal keresi a lehetőségét annak, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek tanulócsoportjai számára az anyaországukba tett kirándulások az anyaországok oktatási szaktárcája vagy magyarországi nemzetiségi pályázati lehetőségek, vagy EMMI támogatás segítségével ugyancsak megvalósulhassanak. Minden nemzetiségi tanuló tanulmányai során legalább egyszer jusson el abba az országba, amelynek nyelve, kultúrája, hagyományai az ő életének is részét képezik.

A nemzettársakkal való jó kapcsolat, az anyaország történelmének, jellemző természeti, társadalmi, kulturális értékeinek megismerése, ill. jó ismerete kiemelt cél a nemzetiségi népismeret oktatása során.

A T/15376. számú, a Kormány nevében benyújtott törvényjavaslat 10. 11. 12. 13. 14. §-ában megfogalmazottakkal bizottságunk egyetért, a 15. § oktatási jogok biztosára vonatkozó kiegészítéseket és a 17. §. rendelkezését üdvözli.

A törvényjavaslat 16. § -a a nemzetiségi szakgimnáziumok és a nemzetiségi szakképző iskolák számára is új lehetőséget jelenthet, ha és amennyiben azok olyan képzést kínálnak, amelyek a szomszédos anyaországokban képzési hiánynak, nem kidolgozott szakképzési programnak számítanak, és nyilván a határon túl élő magyar közösségek számára a magyar nyelven folyó elméleti és gyakorlati szakképzést is biztosítják. Európai uniós tagságunk óta a köznevelés, felsőoktatás terén a szakmai, technikai korszerűsítést, taneszköz-fejlesztést, pedagógus-továbbképzést, diákcsere-programokat is magukban foglaló projektek kivitelezését tekintjük az együttműködés hatékony, a közös projektekben résztvevő felek mindegyikének számos eredménnyel könyvelhető formájának. Bizottságunk e kiegészítéssel is messzemenőkig egyetért.

A 19. § lehetőségei a nemzetiségi intézmények számára is fontosak, a megfelelő szakos tanár biztosítása a mi iskoláinkban is okoz nehézségeket, így a törvényjavaslat „megengedő” ideiglenes megoldásai iskoláink működésében is pozitívan hathatnak.

A nemzetiséghez tartozók nyelvének használata, fejlesztése, tanítása-tanulása vagy elmélyítése mellett korszerű pedagógiai-módszertani ismeretek cseréje, ezek közös fejlesztése az innovációt jól szolgáló cél.

Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága kéri, hogy a törvényjavaslat megtárgyalása során a képviselő hölgyek és urak a tanulóifjúság érdekeinek megfelelő döntéseket hozzon!

Hvala za pozornost! Köszönöm, hogy meghallgattak!