Két nép hű fia: Pável Ágoston - napirend utáni felszólalás

2016.09. 13.

Spoštovani Predsednik, Spoštovane Poslanke in Poslanci!

Tisztelt Elnök Úr, Képviselő Hölgyek és Urak!

 

Szlovének és magyarok itthon és Szlovéniában több helyszínen emlékeznek a szlovénség, a magyarországi szlovénség, 20. századi magyar és szlovén irodalmi világa és néprajza, művelődéstörténete, a Vas megyei kulturális világ, közélet szempontjából is jelentős alkotóra, Pável Ágostonra születésének 130. és korán bekövetkezett halálának 70. évfordulóján

A magyarországi szlovénség első tudós kutatója, néprajztudós, nyelvész, fordító, író, költő, tanár és ember volt. Örökös alkotásvágyának belső türelmetlenségétől hajtott, rendkívül sokat dolgozó, derűs, céltudatos: „két nép hű fia”, ahogy Illyés Gyula nevezte, két nép kultúrájának szolgálatára áldozta életét.

Vashidegkúton, a mai Szlovénia Cánková nevű falujában - nem messze a magyar –osztrák- szlovén határtól - született az akkori Vas vármegyében, az Osztrák-Magyar Monarchiában szlovén szülők gyermekeként. Gyermekkora emlékeztet a hazai szlovénség sorsára. Kis gimnazistaként jött a szlovén Rába-vidékre, az alig pár éve működő szentgotthárdi gimnáziumban az alsó négy évfolyamot látogatta, majd Szombathelyen, a premontrei gimnáziumban végezte a felső négy évet.

Származása, élete, sorsa és tudós gondolkodása révén több mint egy évszázada felismerte a kettős identitástudatban rejlő lényeget, hogy nem meghasonlás, de az individuum számára belső többlet, életének, létbiztonságának alapérzése az egy anyanyelvhez, anyanemzethez ragaszkodás, ugyanakkor az otthont adó ország, annak nyelve, kultúrája, népe iránti tisztelet, szolgálat, a két haza értékeinek erősítése tudással, munkával. A nemzetiségi lét alapvetése ez, a kis nemzetiségek megmaradásának feltétele.

Pável Ágoston egyetemi tanulmányai után Magyarország mellett kötelezte el magát. A magyar-latin szak mellé több szláv nyelv elmélyült tanulmányozásával összehasonlító szláv nyelvészetből bölcsészdoktori címet szerzett. A magyarországi szlovének nyelvének, a korban használatosan a vend nyelvnek beható vizsgálata és leírása is ehhez kapcsolható.

Szlovénségével, szülőföldjéhez fűződő örök szeretetével is kiválóan össze tudta egyeztetni a magyar irodalom értékeinek feltárását, közvetítését irodalmárként és tanárként Tordán, Dombóváron és Szombathelyen a gimnáziumokban, majd egyetemi tanárként is.

A vasi megyeszékhelyen rendszerezte a Vasvármegyei Múzeum könyvtárát, megalapítva a Berzsenyi Könyvtár elődjét. Felleltározta a Szombathelyi Múzeum anyagát, aztán a muraszombati múzeumét, megakadályozva, hogy azt elvigyék onnan, ahová tartozik. Vonzódása a néprajzi értékek feltárásához és gyűjtéséhez vezetett a szombathelyi múzeumfalu létesítésének ötletéhez.

A Vasi Szemle helytörténeti folyóirat is Pável érdeme, számos murántúli és hazai szlovén - vend- vonatkozású írásával erősítette a kettős kötődés megvallásának és intenzív megélésének példáját. A magyar-délszláv kultúrák közös vonásainak egybekapcsolására, tudományos, művészeti együttműködésre ösztönzött.

Az „ezerszárnyú ember” tevékenységében kiemelt szerep jut a szlovén és a magyar nép értékei kölcsönös megismertetésének.  A Rába és Mura közötti vidék szellemi és anyagi műveltségének értékeit kívánta feltárni; a hazai szlovénség vonatkozásában a népi építészet, a nyílt tűzhelyű konyhák, a rigászás, tök, köles és hajdinatermesztés kutatása mellett nyelvészként nyelvünk hangtani elemeit is vizsgálta. A szlovén Mátyás- mondák elemzésével a király alakját övező tisztelet a magyar és a szlovén nép körében a közös történelmi múltból fakadó kapocs igazolása is.

A szlovén széppróza, Ivan Cankar műveinek magyarra fordítása is erősíti a népek találkozását az „évmilliók országútjain”, hiszen együttműködni azzal tudunk, szeretni azt tudjuk, akit ismerünk. Mert hiszen „nem ismerjük egymást eléggé. Ez érdektelenségre, hűvös nemtörődömségre, sőt fölényes, de oktalan lekicsinylésre vezet.”- mondta Pável.  Költői munkáiból a szlovén Murántúl, a szülőföld múlhatatlan szeretete sugárzik, „az Istenadta rög,”iránti rajongás, melyhez „zarándok áhítattal” tért vissza mindig mindenünnen.

Pável Ágoston munkásságát ma még nem kezeljük méltó módon, több fogékonyságot kell munkája iránt mutatnunk. Honismeret, népismeret órák anyaga, nyelvészeti tematika, regionális kultúra témakörében érettségi tétel kell legyen a „Két nép hűséges fia”. Bízom abban, hogy az évforduló élénkebben ráirányítja országunk figyelmét a tudós alkotóra.

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Hvala za vašo v ljudno pozornost!

További felszólalásaim